Mondd meg nékem, merre találom…

Keresés a „Irodalom” kategóriában

Istenes Nóra: Az idők végéről (Bánki Éva: Fordított idő)

22. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

Ha nem vagyunk forradalmárok, akkor többnyire mindannyian a „történelem végén” élünk – megszenvedjük, sőt sokszor kibírhatatlannak érezzük saját korunk válságjelenségeit. De hogy éppen milyen jelenségek „kibírhatatlanok”, az természetesen…

Umberto Eco: A Kő

22. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

(Írásának újraközlésével emlékezünk a néhány napja elhunyt olasz íróra – a szerk.)   – Nos, Professzor? – kérdezte a Tábornok egy türelmetlen mozdulat kíséretében. – Nos micsoda? –…

Kiss Anna: Kövek, források…

21. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

Kövek, források a falból, tünemények, nap útját, hold útját járó garaboncok (Téblábolások Toót-Holló Tamás könyvei körül)   Illetve az oktalan kérdés. Hogy lehet halálok halálával élni, eget, földet,…

Demény Péter: Ki ez az úr?

20. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

Ki ez az úr? Erdélyi sarjadék, baloldalinak álcázott jobbos, vagy fordítva. Szóval langyos. Ki ez az úr? Erdélyi sarjadék, baloldalinak álcázott jobbos, vagy fordítva. Szóval langyos. Grafomán, mint…

Fábián István: Két vers

20. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

  ISTEN SOK VAN, HA VAN (és egytől-egyig vallástalan) a létezés partjára érve innen vagy onnan – harang nyelveként a kongó sehonnan üt. a folyók gátjáról lefutva –…

Novotny Gergely: Beszélgetés a festővel

18. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

(rövidhangjáték) Hangok: Festő A festő gyerekhangja Anyja Varrónő Püspök A társaság férfi és női hangjai Gyerekhangok   Festő: Igen. Hogy kinél tanult, mit tanult el tőle, hogyan szedte…

Falcsik Mari költő

17. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

1956-ban született Budán. Négy éves alig múlt, mikor tollat fogva bal kezébe írni kezdett, majd azután az iskolában áterőltették a jobbra. Ezért csúful írt, girbegurbán és sután, bár…

Szondi György: Nem. Igen. (Levélfa, 4.)

16. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán

  Pali, jöjjenek csak lassan a más megszólítandók immár. Annyit kísérlek meg csupán „helyretenni”, miszerint – amaz Antonio, bevallottam: eszgyé, igen. De amit is „idézek” tőle: fiamaszlag, ugyanolyan…

Fel