[one_third]
[vasarloi_tajekoztato]
[/one_third][two_third_last]Versek
59 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-49-4
eredeti ár: 2590 Ft
webshop ár:
2 070 Ft + 840 Ft postaköltség
Megrendelés
Ajánlás
Bánfai Zsolt költészetének befogadásához kellő beleérző képességgel kell rendelkeznünk, így tudjuk saját mozgásainkat, érzéseinket és gondolatainkat beleforgatni a nagy, közös élettérbe, így tudjuk folyamatosan befogadni és értelmezni az intellektuális feszültség okozta élményfolyamatokat. Az energiák áramlása pedig az esztétikai élmény befogadó-feloldódó gyönyörét tudja kelteni az emberben. Összetevői: félelem, életvágy, megújulás, emlékek, beidegződések, melyek mind-mind szerepet játszanak az élmények felszabadításában. A titok pedig az átélt pillanat szépségének, tartalomközvetítő szerepének befogadásával tárul fel. Az élettérben történő váratlan, negatív, kiábrándultságot, kiszolgáltatottságot jelentő állapot lényegét már Blaise Pascal francia filozófus is megfogalmazta: Az emberiség azért nagyszerű, mert tudja magáról, hogy mennyire nyomorult.
Csontos Márta
Ízelítő a kötetből:
Tengerbú
Van, hogy a kötelességtudat hajt rendre,
háborús vérfürdők felé.
Hol harckocsival járnak, nem nyílnak a rózsák.
Hol hadtestek menetelnek, pengék élét csörrenti az éj.
Az utazó látja, érzi, ahogy puskapor és tufaszilánk közé köt
a rét füveinek minden szála. Vércsíkot hányok,
ezt követve biztos elérsz.
Ruhánk elavult, terep- és kétszínű:
feketét viselsz, hegyhátak, aláaknázott erdők Bagirája vagy,
tüntetőleg demonstrálod hovatartozásod,
területed véded, mint vad nő, szláv baka a félszigetet,
mindent megjelölsz, körbevizelsz –
én fehéret öltök, tisztán járok, mint hómezőim összes szentje,
tömeggyilkosai a fényes végtelennek.
Hátadon hordod a bunker csöndjét.
Ha kilopódzol, léket ütsz a néma jégbe,
orrlyukad tágul, tüdőd tombol, füledben ver a vér.
A csordák alatt föld alatti háborúk zaját szimatolod.
Meghalsz, mielőtt élnél.
Én többszáz éves vagyok, egy többszáz méter mély,
többszáz kilométerre elhordott víztömeg partjaira vágyom.
Ahol homokozóban őrzik a lőszert gyermekarcú túlélők,
színes kavicsokat, miket kidobált a tenger.
Orkánsüvítéskor riadókészültségbe helyezik
a kiskorúakat, kik ha tehetik, gyöngykagyló-gyűjteményükkel
együtt menekülnek. A partszakasz veszélyes,
a vastüdő lehúz, kopoltyút növeszteni több milliárd év.
A korallok báltermébe csak az üdvözülteknek
árulnak belépőt.
[contact-form-7 id=”17524″]
[/two_third_last]
