Mondd meg nékem, merre találom…
Könyvesbolt

8. április 2026

Leveles Ibolya: IGENEM

[one_third]levelesjóIgenem (1)_page-0001

[vasarloi_tajekoztato]

[/one_third][two_third_last] Versek

84 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-89-0

eredeti ár: 2490 Ft
webshop ár:
1990 Ft  + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Leveles Ibolya új kötete szerves folytatása a debütáló verseskönyvében (Szótlan kantáta, 2025) megkezdetteknek. Poétikája ezúttal is természettudomány és teológia látásmódját, az anyag és az anyagtalan szókészletét szerkeszti egymásba, miközben hermetikus-enigmatikus személyességet szólaltat meg („megannyi alany – / ugyanazon ige”), a szövegfüzért pedig szinte zenei kompozícióba rendezi.

Beszédes mozzanat, hogy pusztán a cím is hosszas töprenkedni- és örvendeznivalót ad az olvasónak. Miféle irányokban kínál jelentéseket az Igenem szólelemény? Csak a legkézenfekvőbbeket sorolom: (1) helyeslésem, ráhagyatkozásom; (2) az ige (sőt Ige) válfaja, neme; (3) nemet mondás az igére; (4) nemet mondó ige; (5) igen és nem egybecsúszása, szimbiózisa (ezzel a kettősség vagy hasadtság meghaladása); (6) Igen és nem az n-ben, vagyis az ismeretlenben ér össze, az a közös bennük; (7) a bizonytalan-habozó „nemigen” visszája ez, ekképp visszafordított bizonytalanság, vagyis erőt sugárzó bizonyosság…

Megtorpanok, hogy az olvasó maga bolyonghasson tovább ebben a nyílegyenes térben. Ahol „hullámfüggetlen zene” és „angyali érzékeskenyedés” várja, hívja, marasztalja. Annál is inkább, mivel az Igenem lapjain kibontakozó önismereti poézis az ismeretelméleti hajlamot csak a befogadás során avathatja istenelméleti gyakorlattá.

Leveles Ibolya a Cédrus Művészeti Alapítvány mérvadó szerzője, költészete a kortárs magyar irodalom – mi több: a jelenkori keresztény misztika – maradandó tüneménye.

(Halmai Tamás)

Versek a kötetből

RÉSZEDGYORSÍTÓK

delejezett
útra fordulsz.
a tükrök elemeid
hajlítják egyenesbe.
istenen meg
nem ütközöl.

NYÍLÁS

elég, ha tisztán
látod a homályt,
meg a mindenkori
szűk kapu réseit.
a ködök: kristály-
tiszta vízcseppek.
emberteremtő-
porlasztott
hamu között.

elég, ha szelíden
szuszogsz, keresed
a mindenkori
üvöltés nyílását.
az öröm: fénybe
rendezett szabály.
emberteremtő-
rendetlenség
túlra való.

NÉV MÁSA

ha elérkezik az úrnak ideje

csendem mélyére költöztetlek,
puffannak gyomorszájad kövei
sírással bélelt napfonatomon.

sugarai átvilágítanak

felperzselik a kihűlt sivatagot,
tenyerünkben lassan tüzet fognak
a műgond alá temetett ölelések.

 

[contact-form-7 id=”17524″]
[/two_third_last]

Feltöltötte:

Fel