16. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Könnyedség, álomlét, holdjárás – testetlen –, Nincs napfény lelkemben. Ételt már nem kérek, Nincs élet, nincs élet. Szépség van, kislányság, Árnyéktest, kristályláb. Mókusszem – némán néz –,…
15. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett költőt köszöntjük a Napút 2013/4. számában megjelent verseinek felidézésével. Ó, LÁTTAM ÉN MÁR SZÉTHULLÓ VILÁGOT függ, mint egy alma, cérnaszálon, amivel egy…
14. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Pápa árulja a déli harangszót: íme, a tetszhalott Európa a végre vár. Gyilkos harlekinek jönnek. Templomharangban – fölnyílt szájüregben – harangszó dagad okádhatatlan, fehér falak közt…
13. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Vajon hová… …siklanak a kígyóvá változott kis- kanalak? Asylum Kéretlen menedék: Fölöttem boltíves Koporsófedél. A varázsló tollából üzenem Hallá változtatott a mágus, s mi több,…
12. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hollywoodi ágy Beoldalazunk a házba, szobába, az ágyba, ahol az álom ólálkodni kezd. Felöltöd álarcod, intellektuális fejtámasztásod; itatóspapír-sima vagy ruháid gyűretlen borítékjában, míg én keresztben fekszem, császárian,…
12. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Stemmer úr, az encsi kályhás, szakértő szemmel nézegette az egykori konyha közepén álló, megbontott, kotlóstyúk alakú kemencét. Fiatal segédje azon fáradozott, hogy eltávolítsa a bontásból eredő agyagtörmeléket.…
11. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kedves Gyuri, megtisztelő felkérésed nagy örömmel fogadtam, ám sokáig nem tudtam, mi keresnivalóm lehet ilyen illusztris, az irodalom csínját-bínját ismerő és művelő társaságban. Egyre töprengtem, miként szólalhatnék…
11. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Senki se lát, Mikor a hajnal unott, ólmos bánatát Beomló vállaidra lustán Ejti át. Senki se lát. Senki se félt, Mikor kilépsz a fényből, s átölel az…
10. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Jégtánc A nyugati szél a nád letört levelét átfújja a tó jegén, s a tükörkép nem mondhatja, hogy már elég, a tükörképek léte nem kimondott lányregény; s…
8. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Odavagyok az asszonyért, a lányért! Amikor röpítik felém a tányért, a fazekat, a vízzel teli vázát, csak úgy kortyolom a nők ősi lázát, szemük villámait, amelyek ölnek:…
