Hegedűs Gyöngyi: lehessen bármi

Nagyívű architektúra Hegedűs Gyöngyi könyve, nem pusztán egymás mellé helyezett versek gyűjteménye. Az utóbbi évek egyik legerősebb, kifejezetten vakmerő bejelentkezése, aligha kétséges. Magányos és egyedülálló költő, az újrealista „őszinte” versek korában az intellektuális költészet elszánt és elhívott művelője. Zsigeri intellektualizmus, mondhatni, amennyiben a nyelv legmélyére képes alábukni, semmitől sem félve. A kortárs irodalomban senki nem fordul ilyen könnyedséggel és frissességgel a tudományos beszédmód felé, közben pedig versei lépten-nyomon a misztika sokféle hagyományával állnak drámai párbeszédben. A forma elhagyása hitehagyás is, megtapasztalása viszont visszaszületés a létezőbe. Amiről, minden bizonnyal, a vers szolgál a legmegbízhatóbb ismeretekkel.

Visky András

„hogy kellene ezt nulladik
személyben írni. az eső
koppanását melegtől táguló
anyagnak hinni. hogy lehessen
bármi, csak ez a világ ne.
de ne is egy másik.”