15. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kedves Gyuri! „Csillagdélután.” Igaz, hogy már erősen estébe hajlott, de nevezzük délutánnak. Köszönöm az érdeklődést, jelenésed. Részemről több mint öröm – meghatottság. (Fölteszem, ötleted valóban ott rögtönözted:…
15. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
gyógyszeres szekrényemben a téli légy öregségben elhalt ∗ esteledik – a hóesés eltakar mindent még az éjszakát is ∗ macskámat keresve a gizgazban egy lepkére bukkantam ∗…
13. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
és akkor a lány És akkor a lány, aki a közforgalmi sáv túloldalán állt, akkor az a lány, aki nagyon szépen állt ott, nagyon szép is volt,…
7. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
[az idő bennünk] De hátha a mű őrzi a tudást? A zűrzavarról? A túlcsordulásról. Kifogy a szuszból a férfi, varázsol terólad, Csodám, Agy Mintája: lásd milyen tetőre…
6. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
(meserománc) Felröppent a magasba, odaköszönt a hajnalnak, aztán megnézte magát a lassan hömpölygő Tisza tükrében. Szépnek találta hosszú, ívelt szárnyait és kerek, zöld szemeit. – Szitakötő vagyok!…
1. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az árnyalatok megfogalmazását, ösztökélve a megértés és elfogadás, a…
