[vasarloi_tajekoztato]
[/one_third][two_third_last] Versek
98 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-78-4
eredeti ár: 2500 Ft
webshop ár:
2 000 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés
AJÁNLÁS
Babics Imre a kortárs metafizikus-gondolati költészet rejtekezve kísérletező alakja. Életművében találni míves nagykompozíciókat éppúgy, mint ihletett kisszerkezeteket. Legújabb kötetében az epigrammatikus eltökéltség egy rendhagyó – egzotikus szárnyasok mellett a képzelet jelenvalóságát is magába ölelő – madártan esszenciáit nyújtja.
Az alcím jelölte „spirituális ornitológia” fuvallatosan nagyszabású poétikában teljesedik ki. Albatrosztól a griffen át a zöldikéig ábécérendben rajzol transzcendens portrékat ez a hetvenhét négysoros költemény – melyek a verstani játékosságot létválságra is figyelő pátosszal vegyítik, s az állati létezésben – a nem emberi lényeket tárgyiasító, példázatos-allegorikus hagyományokon túlperdülve – saját jogú, önértékű ontológiai eseményrendre ismernek rá.
Könnyed bravúrrímek és meg-megtört felező nyolcasok összetetten kavargó, de harmóniáért esdő versvilágában járunk – ahol a cinege „szemlencséjén a Hold: kis lob”, a fecskének „iránytűje a végtelen”, s a lile körül „téridő síkja / hull”. Azt érezni: „a Tervben finom illeszték” itt minden – és mindenki.
Lám, az elmélyült ökotudatosság, ha bölcseleti poézist fűt, egy új, közös tudati állapot nyitánya is lehet.
A kiadvány eszméleti különlegessége Szemadám György mellékletben közölt festményeiben tetőzik.
(Halmai Tamás)
VERSEK A KÖTETBŐL
Bagoly hallja, ahogy zeng-bong,
temetésre hív a harang,
Az, Ki tőle bút, gyászt megvont,
éjt ad helyette, nyugtalant.
Albatrosz egy szárnycsapása
kísértetnek egész korszak,
s alkalom, végre meglássa:
lét s halál kitől is torzak.
Kolibri szívén egy foton
megperdül: hullámmá válik,
partot ér virágszirmokon,
nem vár kolibri-halálig.
Sirály csap le hajótörött
kétszersültjére tutajon
‒ bárhol, e mozgássor örök,
két lélek merre jár vajon?
Pingvin operaáriát
hall: jégtörőről szétterjed;
idegen szél, nem éli át,
mély zúg, hívja egyre lejjebb.
Kábán bukdácsol a dodó
lemészárolt társain át:
egy repüléssel álmodó
bunkóval zúzta szét inát.
Nem lesz címerállat a pinty,
képe zászlón nem díszeleg,
mit nem hagy el sok hím amint
gyűlnek baljós előjelek.
Hárpia bámul boára,
ahogy pókmajomra támad,
nem sugallja más, nagy pára:
létezik valahol bánat.
Krokodilmadár s krokodil
‒ percekre tán ‒ önfeledtek:
Legtávolabbi Partok ily
különös módon szeretnek.
Vén, vak ebtől gém retten meg,
szárnyait tárja, elröppen,
látványa két kutyaszemnek
üresség: azok Ősködben.
[contact-form-7 id=”17524″]
[/two_third_last]




