10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kiürítettem a zsebeim, mert csipogott. A szokásosak, mindenféle szir-szar, lépéselőnymérő. Ez mi, kérdezte a vámtiszt. Semmi, azaz valami európai, most hogy magyarázzam meg. Bomba? Azt nem így…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hópihe herceg palástját teríti rám nőszirma lettem tűző napút-tavaszon teaházban hál aranyboában tipeg vadkacsa lápon cseresznyevirág ünnep bódít sziromtánc bíbor lepke nász fehér tökvirág indák köpenyeden ringass…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tükörszilánk próbáltam úgy élni, mint egy elfeledett tükörszilánk – jelenésként születni haló szép babonák öle fölé. Kétszer ugyanaz a pillangó szárnya is – vihart keltő, csapás…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szorosan lelkedre feszülő márványhártya. Ráfeszítették szándék nélkül romboló évek. Vacogó védtelenség. Buborékvilág, szégyenben lappangó titkok árnyékában. Kijelölt utadba vetett vakhit – a magad építette rácsokról való boldog…
3. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szarvasbogár Hiába lenne kormányzati akarat, nem párzanak többé a szarvasbogarak, mivelhogy nincsenek. Tetemük manólakokban kitinikon, tündérek szárítják szárnyuk szarvaikon, mire erdejük álpénzen vett birtokod lesz: megígérte, s…
2. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kivilágos kivirradtig Sem lesz elég erőm elmondani neked, Mi vagy. Én a fehérek csőcseléke voltam. Miattad alakot váltottam, Zsémbes kis proli lett belőlem, Térdemig ér a mellem…
1. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az árnyalatok megfogalmazását, ösztökélve a megértés és elfogadás,…
1. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Az ember másnap kialvatlan, kóvályog, egy kicsit ég a gyomra, csodálkozva néz az üvegben lötyögő alkoholra: ezt tényleg tegnap bontottuk ki? Valahogy az Isten is kialvatlan. A…
28. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hol lakhat a felejtés? Hajnal nélküli merengésben Csalánnal beszőtt eltemetett kő emléke lennék, Az álmatlanságot szél kergetné el Ha nevemet eldobnám, Csak test lennék, amelyet átölel egy…
26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Éjszakai látogató Egy kucsmás férfi járt itt éjszaka. Ordibált, káromkodott, megdobta kővel az ablakot. Ropogott fekete bőrkabátja, láncon rángatott kutyája nyüszített. A fészer előtt lehajolt, kezében akkor…
