10. szeptember 2017 | Napút Online
Az ünnepre gyönyörű zászlódíszbe öltözött a város. Színes lobogókkal ékesítették az utcákat, Schwyz, Uri és Unterwalden címerei mellett Luzern kék-fehér vásznai lobogtak a Rigi felől fújdogáló langyos…
20. augusztus 2017 | Napút Online
Magzati pózban, magamban felejtettem magamat, elfolyt tócsában látom, mint egy gyermeklátnok, hogyan hasadozik szét égő agyam előtt a velő-, benne a szürkéskék redők, majd felnőttként előttem romlik…
10. augusztus 2017 | Napút Online
Ószaka Párás ablakon éjszaka kitekintek, magamat látom: épp szürcsölve megeszem a forró tésztalevest. Kiotó Felriadva a fülemüle padlónak vidám füttyére a rizsporos orcájú gésa kecses táncba…
10. augusztus 2017 | Napút Online
1. TÓPARTI HOSSZÚ A hullámok s a mély dörmögése, belülről s messziről visszahangzó tértelen mese, ebihalkoromtól a végső csendig úsznék még, s aludnék a hullámokon, a tértelen…
10. augusztus 2017 | Napút Online
Ferencz Győző válogatásában és fordításában A maribori Pivec Kiadó már 17. éve rendezi meg a szlovén költői tornát. Az első lovagi torna 2001-ben zajlott le a…
10. augusztus 2017 | Napút Online
Mezőn, réten, fagyban csillog a harmatban! Mily’ igazgyöngy-nehezek a növények, kikelet! Ahogy bokron át szelek fújják a fát! Énekelnek a napfényben a madárkák serényen! De itt és…
10. augusztus 2017 | Napút Online
Egyetlen perc A villámcsapás momentumában az idő végtelenné tágul, a beláthatatlan feneketlenség mérhetetlen pillanatává. Egy futó perc az öröm szirmain visszafordíthatatlanul száguld utat törve a ráncok vonalán.…
10. július 2017 | Napút Online
(diófák) Úgy tapadtunk egymáshoz, mint koldus ajkához a kenyér, mint aszályban tengődő föld az árokban futó vízhez. Tiéd volt a csend, a fájó hátad, enyém a rajta…
10. július 2017 | Napút Online
Ruhátlanság, rozsdamagány, meghitt törpeség, láthatatlan illanás, néma üveglét. Zsákban vigyor, két lábon járó valami beszél, cselekszik, mozog, öregszik, lakik a földön, városban él, jár, mint a villamos,…
10. július 2017 | Napút Online
Ültem az asztalnál, amikor egyszer csak kifogytam a gondolatokból. Az utolsó épp csak pillanatokkal korábban tűnt el a falrepedésben, és tudtam, a mai nap elveszett, semmi jót…
