10. november 2017 | Napút Online
zizzen, nyilall, surran a magasban egy vadludakat utánzó galambraj, érzik az égbolt súlyát a testükön, és szertelenségét a tavasznak, méltósággal igazítják röptüket a szabályok szerint, s a…
10. november 2017 | Napút Online
Füst és fájdalom – ez csikarja mellkasom. Csillagköntösöm, s tüskés álarcom felkapom, beleborulok a vaksötét éjbe, könnyeimnek sós tengerébe. Füst és fájdalom – ez uralja nappalom. Száraz…
10. november 2017 | Napút Online
földhöz ragadtan pusztán a tények és semmi líra sem lélek fények csak a valóság vagy annak mása egyenesen az arcodba vágva ezt kell most tennem kevés az…
10. november 2017 | Napút Online
(regényrészlet) Nemzetiszínű és vörös zászlók lobognak szélben. A napos, csípős időben a reggeli tornán kétszer futják körbe a gyakorlóteret. A bakancs húzza a lábukat, fáznak az átizzadt…
10. november 2017 | Napút Online
(A kultúrember imája) Nem szeretnék bambuszsapkát viselni, Kalapomat ijesztőnek kitenni. Nem szeretném fehér ingem mellőzni, Bambuszszoknya a szemérmet kikezdi. Nem szeretnék bombát hordó felleget, De szeretnék bambuszdárdás…
10. november 2017 | Napút Online
Várj meg! Kiesett már remegő kezemből a görbe bot, s elhagytam nehéz léptű talpamról az elnyűtt sarut, csupán egy foltozott tarisznya himbálódzik még felsajgó vállamon, már csak…
10. november 2017 | Napút Online
A Dunát hajó vési, messzi földekre szegődve otthont még nem talált, csupán bénult, árasztott temetőket. Ott egy csillag! Oly ártatlanul tekint rám az angyal… rá esett szemem,…
9. november 2017 | Napút Online
MAGÁNY Most ablakomhoz nem hajol fa ága Vihar sem kél, hogy egy percre megállna Madárka fészkel szemben a házon Szüntelenül gyötör daróc- magányom SKORPIÓ HAVÁBAN Öregasszony…
31. október 2017 | Napút Online
Észre sem veszem: zörgő faleveleken átfúj a bánat. Szívemig hatol, végigsimítja arcom, s bennem szétárad. Beszürkült lelkem színeit hol keressem? Könnyfolyó mossa. Sötétre vált táj, mi egykor…
10. október 2017 | Napút Online
Egy vallomás volt csupán, Szivárvány-szilánkok fakuló vásznadon, S odaégett, hamuvá lett a pirkadó vágy. Árnymélyen galamblábakba kapaszkodunk, A láb csonka, éppen úgy, mint a gondolat. Csak sírásunkat…
