Babics Imre: Jégtánc (Négy vers)
10. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Jégtánc A nyugati szél a nád letört levelét átfújja a tó jegén, s a tükörkép nem mondhatja, hogy már elég, a tükörképek léte nem kimondott lányregény; s…
10. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Jégtánc A nyugati szél a nád letört levelét átfújja a tó jegén, s a tükörkép nem mondhatja, hogy már elég, a tükörképek léte nem kimondott lányregény; s…
8. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Odavagyok az asszonyért, a lányért! Amikor röpítik felém a tányért, a fazekat, a vízzel teli vázát, csak úgy kortyolom a nők ősi lázát, szemük villámait, amelyek ölnek:…
8. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Fekete harmat Fekete harmat, mint a pernye, hullik a szívre, szájra, fejre. Hajdina, haj! Cuppogva lépek vízbe, sárba, aki engem vár, mindig árva. Hajdina haj! Ez az…
24. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kutyafogat Macska néz, déli asszony házában zokog, s a fényszárnyú ősigének mindez: mondat: fak„Nagyon szeretlek, s nem tudom, halad mi történt velem…” halad S szempár mint selyem…
20. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
ISTEN SOK VAN, HA VAN (és egytől-egyig vallástalan) a létezés partjára érve innen vagy onnan – harang nyelveként a kongó sehonnan üt. a folyók gátjáról lefutva –…
13. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
és akkor a lány És akkor a lány, aki a közforgalmi sáv túloldalán állt, akkor az a lány, aki nagyon szépen állt ott, nagyon szép is volt,…
7. február 2016 | Kállay Kotász Zoltán
[az idő bennünk] De hátha a mű őrzi a tudást? A zűrzavarról? A túlcsordulásról. Kifogy a szuszból a férfi, varázsol terólad, Csodám, Agy Mintája: lásd milyen tetőre…