10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tükörszilánk próbáltam úgy élni, mint egy elfeledett tükörszilánk – jelenésként születni haló szép babonák öle fölé. Kétszer ugyanaz a pillangó szárnya is – vihart keltő, csapás…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szorosan lelkedre feszülő márványhártya. Ráfeszítették szándék nélkül romboló évek. Vacogó védtelenség. Buborékvilág, szégyenben lappangó titkok árnyékában. Kijelölt utadba vetett vakhit – a magad építette rácsokról való boldog…
3. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szarvasbogár Hiába lenne kormányzati akarat, nem párzanak többé a szarvasbogarak, mivelhogy nincsenek. Tetemük manólakokban kitinikon, tündérek szárítják szárnyuk szarvaikon, mire erdejük álpénzen vett birtokod lesz: megígérte, s…
2. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kivilágos kivirradtig Sem lesz elég erőm elmondani neked, Mi vagy. Én a fehérek csőcseléke voltam. Miattad alakot váltottam, Zsémbes kis proli lett belőlem, Térdemig ér a mellem…
1. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Az ember másnap kialvatlan, kóvályog, egy kicsit ég a gyomra, csodálkozva néz az üvegben lötyögő alkoholra: ezt tényleg tegnap bontottuk ki? Valahogy az Isten is kialvatlan. A…
28. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hol lakhat a felejtés? Hajnal nélküli merengésben Csalánnal beszőtt eltemetett kő emléke lennék, Az álmatlanságot szél kergetné el Ha nevemet eldobnám, Csak test lennék, amelyet átölel egy…
26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Éjszakai látogató Egy kucsmás férfi járt itt éjszaka. Ordibált, káromkodott, megdobta kővel az ablakot. Ropogott fekete bőrkabátja, láncon rángatott kutyája nyüszített. A fészer előtt lehajolt, kezében akkor…
26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
kifordult gyökér oldalán egy hóvirág néma harangja esőcsepp cseppen csordul, csorog az ágon rőt lámpafényben díszruhás király gyémánttüzű harmatban az öreg platán türkiz jégmadár patak felett röppenő…
26. március 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Péter – kakasszó előtt először Hogy lehettem ilyen ostoba? Hinni akartam. Benne, vagy neki – azt hiszem, mindegy. Hinnem kellett benne, vagy neki, mert zsigeri módon hiányzott…
