6. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mozdulatlan utazásom akkor kezdődött, amikor először éreztem magam súlytalannak a tengerparton. Hamarosan egy márványkamrában álltam urnák és koszorúk között, szemben a rozoga ajtóval, amely a sötétségbe nyílt.…
5. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
A végtelen kezdet Mindent megismert? Mindent megértett? Víg egyedüllétben tág térben bandukolt. Válláról ezernyi kacat, úgy hitte: végleg leszakadt. Elfoszlott, mi sallang, puszta tudás kérge, s mely…
4. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tojáshéj Az angyal hírt visz szét: „Öt tojás, türkizkék! Borostyán rejti el.” Van, kinek égi jel. Fajtája kihaló, várja tündérhajó, s magasabb lét ölén nincs főemlős fölény.…
2. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Nem lehet sémává szabni a csörgedezést, Bandi. Zavaros a fönti mondat? Zavaros ember szavai? Csitítom így magam zavaromban. Zavarosból halászom ki a mit is? Kutyagolnak velem a…
1. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az árnyalatok megfogalmazását, ösztökélve a megértés és elfogadás,…
29. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Két amerikai tartózkodott csak a szállodában. Nem ismertek senkit azok közül, akik a szobájukból ki-be menet elhaladtak mellettük a lépcsőkön. Az amerikaiak lakosztálya a második emeleten volt,…
27. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Francia sanzon Zsákfaludban tüzet gyújt néhány szökevény katona. Éhes a szem, éhes a száj. Szuronyok hegyén szalonna. Nehezen túlélhető sebláz, késleltetett tűzijáték ifjú arcokon. Lehevert fűben olvadó…
25. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Valahol, Svájcban Jó. Legyen szűrésmentes. A hír. Az Alpokból. És jusson köcsögnyi figyelem álmos tejnek, mielőtt a nem hozamfikarcnyi, dús tőgyek fejés elől netán kitérnek. Aludjon a…
24. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tíz perccel éjfél előtt megcsörrent a telefon. – Halló! – rekedt-álmosan szólt Lőrinc hangja. – Lőrinc? Gabriel vagyok – nyüszítés volt ez, alig emberi hang. – Ki…
23. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mindenfelé a lepkék és a tücskök rovátkolják a csöndes esti fényt, részekre osztják azt, mi oszthatatlan, ki számon tarthat ennyi furcsa lényt, csak az maradhat csöndben, aki…
