Zila Teodóra: Két vers

Pantun

A házon a vadszőlő körbemászott,
éjjel az ablakomhoz ragadnak kezei:
fojtogatja a házat. Apán a ráncok
futnak körbe. Az ablakok a szemei.

Anya
(cossante)

Könnyű kezét a billentyűk fölött tartja,
vár – a betűkről a képzelt koszt kaparja,
megfeszülnek az erek.

Billentyűk felett tartja kezét,
gyerekkorom párolog belőle szét
– az erekkel feszült meg

mosolygós élete. Kék kezét puhán tartja
a betűk felett. A szavaknak ő az anyja
s feszült erekből

táplálja – míg magasra tartja szép kezét –
a mondatokat. Vérében ott a beszéd:
feszülnek az erek.

Terek nyílnak, ahogy kék kezét tartja:
írni készül. (Ütni nem tudott – bár akarta –,
lilultak az erek.)

Kereszteket anyám kezére
az idő rajzolt. Most ír, hogy feltámadjon vére,
s a megfeszített erek.

Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)