10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Alighogy Mrázovičék megvacsoráztak, beállított hozzájuk a házigazda barátja, Štefan Šporinský szomszéd – egy felettébb izgága kis házasember – s lecövekelt az asztal mellett, kurta alakját kackiásan kihúzta,…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Kiürítettem a zsebeim, mert csipogott. A szokásosak, mindenféle szir-szar, lépéselőnymérő. Ez mi, kérdezte a vámtiszt. Semmi, azaz valami európai, most hogy magyarázzam meg. Bomba? Azt nem így…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Hópihe herceg palástját teríti rám nőszirma lettem tűző napút-tavaszon teaházban hál aranyboában tipeg vadkacsa lápon cseresznyevirág ünnep bódít sziromtánc bíbor lepke nász fehér tökvirág indák köpenyeden ringass…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tükörszilánk próbáltam úgy élni, mint egy elfeledett tükörszilánk – jelenésként születni haló szép babonák öle fölé. Kétszer ugyanaz a pillangó szárnya is – vihart keltő, csapás…
10. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Szorosan lelkedre feszülő márványhártya. Ráfeszítették szándék nélkül romboló évek. Vacogó védtelenség. Buborékvilág, szégyenben lappangó titkok árnyékában. Kijelölt utadba vetett vakhit – a magad építette rácsokról való boldog…
