Zsigmondi Zsolt: Én már csak ilyen
22. június 2016 | Napút Online
Én már csak ilyen vagyok, mintha ő, szinte. Ami a szívemen, az a szánalom. Magam iránt, a világ iránt, anya iránt, toronyiránt. Mert itt érzések vannak. Olykor…
Keresés a „Próza” kategóriában
Orbán Károly: „Mind oda kerülünk: a kökényesbe.”
11. június 2016 | Napút Online
Naplójegyzet 1978-ból Hazamentem öcsémmel a szülőfalumba, az erdélyi Apácára, részt venni a hallgatás percein: nagynéném temetésén. Amióta az eszemet tudom, mindig Anyónak szólítottam, testvéreimmel együtt. Mint ahogy…
Györgyi Csaba: Óda át (öt nolla)
5. június 2016 | Napút Online
Látod? Azon a réges-régi fotón az a kalapos, vén idegen a nappalimban én magam vagyok. – Visszatértem. Natalie, hát már te sem ismersz meg? – Negyvenkét éve…
Podonyi Hedvig: Városnéző
27. május 2016 | Napút Online
Az izzó nyári forróságban a tér egyik padján hajléktalan férfi alszik összegömbölyödve; barnás és töpörödött, mint a sült szalonnahéj. Körülötte, mintha ő ott sem lenne, öregek diskurálnak…
Higucsi Icsijó: A tizenharmadik éjszaka
21. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
A japán ókor (Heian-korszak: 795-1185) irodalmában még nagy szerep jutott a nőknek: többek közt az udvarhölgy-írók nevéhez köthető a japán nyelvű irodalom kezdete. A korszak végére megerősödő…
Döme Barbara: Orgona
17. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
– Ne törődj az utcakölykökkel, kisfiam. Holnap megtanítalak biciklizni, aztán majd ríhatnak, ha lehagyod őket – nevetett nagyapám, két ujjával akkurátusan megsimította kicsiny bajuszát, majd nagyanyámra kacsintott.…
Mikus Anikó: Mihaszna mese
10. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mikor volt, akkor nem volt, mikor nem volt, akkor volt, de az is lehet, hogy sosem volt, biza mégis volt egyszer egy falu, ahol kurtafarkú legények laktak.…
Ernest Hemingway: Macska az esőben
29. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Két amerikai tartózkodott csak a szállodában. Nem ismertek senkit azok közül, akik a szobájukból ki-be menet elhaladtak mellettük a lépcsőkön. Az amerikaiak lakosztálya a második emeleten volt,…
Lukáts János: Mal du pays
24. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tíz perccel éjfél előtt megcsörrent a telefon. – Halló! – rekedt-álmosan szólt Lőrinc hangja. – Lőrinc? Gabriel vagyok – nyüszítés volt ez, alig emberi hang. – Ki…
Jakab István: A pöttyös
21. április 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mennyi még? Napok? Hetek? Hónapok? Az ablak előtt a fák. Ha kinyitnák az ablakot, hallaná, hogy a kerítésen túl… Nem hall már semmit, szinte semmit. De ezt…