17. június 2016 | Napút Online
Idős úr ül kempingszéken Kesztölc közelében, a Kinizsi Túra ösvénye mellett. „Tudod, kit vár?” – kérdi Zsuzska Zoli nevű túratársától. – „Az apukáját.” – „Te jó Isten,…
16. június 2016 | Napút Online
Kedves szerkesztő barátaim: új témával rukkolok elő. Levelem, mint kedvenc jávorfám levele bárki kalapja mellé tűzessék! Írásomat minden magyar olvasni tudónak és „járásbírónak” szánom, egyedül ballagónak és…
15. június 2016 | Napút Online
(Mintegy ötven éve várja e két vers – napvilágra jöttét. Gosztola Gábor a hatvanas-hetvenes évek „elveszett nemzedéké”-hez tartozó képzőművész-költő, aki versműveiben Kassák és Balaskó Jenő avantgárd formai hagyományait folytatja.…
14. június 2016 | Napút Online
…ha nagyapám, akit soha nem ismertem, kilépne egyszer csak a fák mögül, s ideülne mellém a rönkre… (Győrffy Ákos: A hegyi füzet) most már tudom, a fák…
13. június 2016 | Napút Online
ma nem becsukja fülét, nem jó, ahogy visszaszámol a szív szemek lehunyva, az út így talán nem pont ugyanoda befogja orrát, vajon érzi majd a következőket? kezek…
12. június 2016 | Napút Online
Viharos volt a tenger, így igaz. És féltünk is, nem tagadom le ezt se, egy éles hullám bőrünk felsebezte, csak vinnyogtunk, mint két ijedt kamasz. Hogy ordított…
11. június 2016 | Napút Online
Naplójegyzet 1978-ból Hazamentem öcsémmel a szülőfalumba, az erdélyi Apácára, részt venni a hallgatás percein: nagynéném temetésén. Amióta az eszemet tudom, mindig Anyónak szólítottam, testvéreimmel együtt. Mint ahogy…
10. június 2016 | Napút Online
Sötétedett, cserebogár csapat csellengett, csilingelő csepp suhant le, selymes könnycsepp. Sereglenek, csöndben csillámló csoda csapong, cserepet csapkod. Sóvárgó sejtek esőben lengnek. Szél van és vihar, reménytelen vagyok…
9. június 2016 | Napút Online
Ballade simple Az ajkad száraz meg fakó és két fogad keresztbe áll, réseken párolog a szó, útjában sodort cigiszál szokott medrében tűzre vár – mély repedés a…
8. június 2016 | Napút Online
Tűz-erdőket léptek táncos lábaid, habot zihált a fülledt nyári éj, bámultuk a holdat, hogy nyújtózkodik, s tavakba hulló fénye mily fehér! Párás-szép ajkad ajkamat kereste, izzó rögöket…
