Dávid Adél: Egyetlen perc (Két vers)

Egyetlen perc

A villámcsapás momentumában
az idő végtelenné tágul,
a beláthatatlan feneketlenség
mérhetetlen pillanatává.
Egy futó perc az öröm szirmain
visszafordíthatatlanul száguld
utat törve a ráncok vonalán.

Váróterem

Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
megrezzentve a nők tekintetét.
Rohannának tüstént s megízlelnék izét,
de az etikett székbe ragasztja testüket.
A falon sorakozó képekre terelik szennyes
gondolataikat. A nővér nyomókötést helyez rá
s türelemre inti, hisz nincsen baj.
Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
a nők tekintete eltűnt a várakozó percekkel,
már csak néhány őszülő hajkorona szállingózik,
a sorban ő következik.

Dávid Adél a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Villámlás (pixabay.com)