[one_third]
[vasarloi_tajekoztato]
[/one_third][two_third_last] Versek
103 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-92-0
eredeti ár: 1990Ft
webshop ár:
1590 Ft + 920 Ft postaköltség
Megrendelés
Kiajánlás
Németh Erzsébet könyve testamentum. De nem másra, hanem a benne lakóra hagyatkozás.
„Egy én nincs. Sok énből való az ember” – mondja. „Gyufát gyújt lelkedben / holnap is a hajnal” – Élet című versének emlékezetbe vésődő két sora. A napkezdet szikrája sejdül a napvég értelmére, miközben a gyufaszál a hajnal körmére ég.
Az örökkön fellobbanó kezdet veszedelmes rövidségébe merészkedve kap a költő az emberi élet igazsága után.
(Bokor Levente)
Mustra
Mors mea
(részlet)
Lásd:
fogatlanodik a tér,
szorongásod ponttá zsugorít,
hogy méltó lehess az égbe zuhanás
pontos menetrendjének
alamizsnájához.
Köröttünk unottan keringenek
végtelen körökön az istenek…
De eloszlik bennem a kétség,
megnyugszom: senkit nem ismerek.
Tavasztalan évek jönnek,
érzem leheletét a közönynek.
Zizzen az éj, a zúzmarás szalma;
s elvérzik lassan az Élet hatalma…
Amikor kezedet nyújtod,
nem tudom:
felemelni akarsz,
vagy lenyomni a sárba.
Olykor hegyek árnyéka vagyok,
tenyerem elterül a réten:
eltakarni Isten szeme elől
mindent, ami szégyen.
Mellemben barlang üregül,
ha sóhajtanak a hegyek…
Nem kell több sürgetés, Uram,
már magamtól megyek.
Elmúltam. Akár a nyár.
Reményem ágáról
magasra röppen
a fekete madár.
Titkos mosolyként osonsz
tova a sárguló kerten.
Egy odvas fa mögött állok
talpig árulásban, végzettel verten.
Csak ember akartam lenni.
Nevéhez méltó…
Lehet, hogy nem sikerült,
de Istennél a végszó.
Ki Istent magyarázza,
mind dadog…
Megmutatja Ő magát,
ha kitárod felé
ablakod.
Előbb-utóbb úgyis elejted,
hiába szorítod oly görcsösen
magadhoz a létet…
Hunyt szemmel Isten
magának már
réges-rég kinézett.
[contact-form-7 id=”17524″]
[/two_third_last]
