*
MINDAMELLETT
Ha megállok, ketyeg az óra, ha megyek,
csak a szívem visz tovább, az ég összekent
arcú őslakosai a sorstársaim,
a nap kinézi belőlem hiányomat.
Apám keresi a szavakat, mint mikor
a vasszegek között válogat, rábök a
földgömbre, összekeveri magát velem,
a hideg jól betakarja, tartósítja.
Lehullajtja leveleit évről évre
bölcsen a fa, de nem megszokásból teszi,
tárgyilagos, hite van, és mindig bele
mer vágni valami újba, amit többé
nem kell megismételni, megtapasztalni.
*
MENNYDÖRGÉS
Elcsigázott, álruhás madárijesztőt
terem a föld a hátán, az égbe bújik
előlem, vigyáznom kell a madárfüttyre,
a szívből jövő csöpp földönfutóra.
Tűhegyre tűzött, magányos csillag vagyok,
nem a lelkes gyűjtő kedves áldozata,
egy vagyok az átbökött, vérző pillangók
közül, melyeket egy állatvédő fájón
kivágott a tegnap elhunyt nagyapja rég
elfeledett, kopott lepkelexikonából.
*
PISZKAVAS
A vén idő hajthatatlan, hiába
terelné lángoló, bús tekintetem,
a maradás a halandóság ára,
az ölelés sínpár, örök idegen.
Neked adtam, amiért imádkoztam,
nem tudom, elfogadsz-e ezek után,
most szegény vagyok, reszketek a porban,
sajnálom az eget, vakon bámul rám.
Nézlek csodálva és ügyefogyottan,
lapítok, mint csendes vízen a hullám,
fény remeg az égő csipkebokorban.
Egyedül vagyok a zsibongó utcán,
szívembe a halál mikor betoppan,
tudom előre, hogy előled bujkál.
*
Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa
*
*
Illusztráció: L. Russo
