lelki zúzódásom előtt öt perccel
csődöt mondott a Thomson televízióm,
felmosóvíz-szemekkel meredtem rá,
a néma csönd felakaszt,
vacogó kezekkel felhúztam cipőmet,
lebotorkáltam az utcára,
mentem, mint egy hajléktalan,
a kocsma előtt megharapott
egy depressziós kóbor kutya,
ráüvöltöttem, mire nyüszítve eliszkolt,
reszketve léptem be a kocsmába,
sápadt hangon egy centi szilvát kértem,
utána még kettőt legurítottam gyorsan,
a hatodiknál elbőgtem magam,
bőgtem egészen a huszadikig,
a huszonharmadik kissé megsimogatott,
mintha apám bizonytalan keze lett volna,
a huszonhetedik után támolyogtam csak haza,
ruhástul nyúltam el az ágyon,
égő szemekkel meredtem a plafonra,
böfögtem, és lecsapódott a szemhéjam,
elmúltam huszonnyolc.
*
Palágyi Péter Pál a 2025-ös Cédrus-pályázat közlésre választott szerzője
*
