Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek)

•

Hajnalodás

Szürke, remegő csönd,
letiport virágok, fák
sóhajtoznak a szélben,
a feketéllő éj éles
hasadékában kuporgok.

Hajnalodik,
egy ébredő gyermek arcán
természetfölötti béke
tündököl.

Fény az anyagban

A fény az anyagban
percről percre
ölelkezik leesése
testet öltött
fokozataival

minden ponton
teljességgel
odaadja magát
kioltja sugarát

folyton újjászületik
színekké formákká
feltámadásáért annak
Aki elhullatta…

A hallgatag kerub

Ámulva tekintek rá
a bűvös, vakmerő és
hallgatag kerubra,

ki szárnyait összecsukva vár.
Már-már letérdepelnék,
nem engedi.

Kibírtam volna-e, ha fölragad
magához és merészen szárnyat ad,
hogy erényét kövessem?

Áldott védő angyalom!
Te életben tartod szívem
szent tüzeddel, nélküled

összetörnék – vágyam az,
hogy lélegezzem belső
békéd csendjében.

Aki az igazságban jár,
megkapja kenyerét
és vize sem fogy el.

Illusztráció: ~kerub-ikon