Séd Imre: Viharos idők (haikuk)

•

Kánikula

Tikkadt levelű
fa szomjas ágán némult
madárfütty szárad.

Forró nyári nap

Giliszták mélyen.
Rigó nem tipeg. Engem
dongó ventilál.

Október

Varjak torka őszt
köszörül. Rőt levélhant
hullik a nyárra.

Viharos idők

Dől és nyög a lomb,
de igazán a gyökér
küzd meg a széllel.

Ítélet

Telihold zaklat
ablakon át. Redőnyöm
lesz nyaktilója.

Virrasztva

Légzéseim halk
léptei láthatóvá
járják a plafont.

Csak mi

Testünk összezárt.
Sóhajaink létráján
szökünk a mennybe.

Illusztráció: viharos idők