Mondd meg nékem, merre találom…
Könyvesbolt

1. május 2024

Török Ági: Alkonyuló alkonyidő

[one_third]ta

[vasarloi_tajekoztato]

[/one_third][two_third_last]Versek

122 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6180-94-0

eredeti ár: 2100 Ft
webshop ár:
1 680 Ft  + 700 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Török Ági versein töretlenül folyik át a lélek. Eredendően lírai álláspontját nem nehezítik tanult manírok, noha a magyar költészetet, hagyományt magában tudja. Kecskeméti költőként, aki 70-es éveiben mutatkozik be a magyar irodalomban, érzi, hogy az „aranyhomok” mily könnyedén elnyelheti itt: „Aranyhomok… / Sülevényes / forró / futóhomok”. Még szerencse, hogy más vidékről erős karok segítségére sietnek. Szókapcsolataiban tovább építi, egy másik dimenzióban a kiváló elődöt, Sántha Györgyöt: „rózsarőzse”, „csöndmohavasárnap”, „vadbársonyég”, „vályogvihar”, „eperálvér”, „kódacél” – nehéz ellenállni, nem mindet idézni. Eredetisége részlet-érzékenységében, az alkony bíborszín átváltozásainak finom, de szókimondó varázslásában rejlik. Ebbe az alkonyba belejátszik a születéskori elkékült csecsemő újraéledése, az idős nagyszülő óvó inkubátora, az özvegység, s a gyász. Áhítat és nyers tapasztalás lajtorjája közt jár föl s alá, miközben felvillan előtte a diótörés „dióbél-mosolya”, a lélek csipkéje, a pusztulás misztériuma. Esendőségei is szimpatikussá válnak őszinte, intenzíven megmutatkozó lírai hangvétele által, melyben a fájdalom fölcsendülése („csoda, ha semmi se fáj”) egy bátor, naturalisztikus, de gyengéd, határozott, de alázattal megszólaló lélek tanúságtétele.

Turai Laura

*

Hetvennyolcadik születésnapjára jelenik meg első verseskönyve a szerkesztőségeket fél évszázada „nem ostromoló” költőnek.

Példák versgondolkodására:

Horzsol holdsugár

hemzsegő pillanat
a létünk
árnyalat vagyok csak
itt e Földön
szép kicsi Hazában
fékezhetetlen
hegyipatak
pitypangernyőn
zuhanok
horzsol holdvilág
és reggelente
gördeszkán
gurul a fény

Fulladó

Fáradt vagyok
Redőzött falevél
összegyűrt
bársonya libeg

Szivemre
tengerszoros szorul
és belefullad
minden fény

Fáradt vagyok
Darázs duruzsol
és a falevél
szabadesésre gondol

Szilva subája

fáradt napfény
ráncokba húzza a
szilva subáját
s pottyanni készül
izzadó homokba
rozsognak levélrozsdák
és felhőrongyocskára
dőlnek pici szellők

[contact-form-7 id=”17524″]
[/two_third_last]

Feltöltötte:

Fel