Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek)

•

Miserere

/Arszenyij Tarkovszkij emlékezetére/

Aludj macska, aludj
a nyár jön, és rögtön tovaszáll
homályba borulnak a fények
„alig valami ez már”

Aludj macska, aludj
kitelt a sorsod, a Semmi vár
talpadon egy levél még fennakad
„alig valami ez már „

Aludj macska, aludj
egyre fogy a fény, nő az árny
odafenn szikrázó csillagok
„alig valami ez már”

Aludj macska, aludj
angyalszárny tán befed és dajkál
egyre megy élvezet, vagy fájdalom
„alig valami ez már”

Naphimnusz /haikuk/

kövekbe zárt csend
hullámzik, lüktet a fény
elrejlő Isten

rohanó patak
mélyén rejtőzve, éppen
csillan a gránát

pacsirtaének
legmagányosabb ima
föld és ég között

Illusztráció: Tarkovszkij-polaroid