Vörös Viktória: Tájvers

•

Mert legnagyobb
a szerelem
a szép tárgyaké
testeké
gondolaté

És az eszme
sem takarható másba
csak szerelembe

két part közti
parttalan
tengerbe

II

Vigyázva jár
lépte szinte táj
peremén futó minta

Mintha
a víz visszhangzana
vissza

III

Meddig út
és meddig mély
a síkvidéki látvány

Borzongat
színekkel
a szivárvány

IV

Merülj szaturnuszi éjbe
feledj
egészet és
add magad
a teljességnek

V

Medrembe gyűjtelek
légy folyó
Karom íve átkarol  ̶  a part
Erdőt hegyekre felgyűr
vállam  ̶
És lábam
a lábam
ezt a tájat
ő tudja csak

VI

Alszol
álmod ujjal rajzol
falainkra ábrát
az első vad elejtését
emlékül

Ha majd nem lesznek
legyen erősebb a jelenlétük
itt és most hajnalán

Átforduló tested lengő aranyinga

Illusztráció: fh. Turner egyik szivárványa