Fenyvesi Félix Lajos: GYUFALÁNG, MÁRTÍROK (versek)

 •

GYUFALÁNG

Töredékek az 1956-os forradalomról

Nem voltak hősök, csak egyszerű emberek.
Nem értették, fegyvertelenekre miért lőnek
orvul háztetőkről és utcazugokból.
Elestek a kivégzett MAGYARORSZÁGÉRT.

Pesti srácok, fiatalok, sugaras nevetésű
lányok; nem mozdult egy se a helyéről,
mindhalálig a Corvin közben, a Széna téren
ősz-arany októberi napokban.

Ö t v e n é v e, szál gyufát gyújtok
értük. Nézem: tovaviszi őket az idő
sodra, dalukat visszhangozza a szél.

Képzelem ide mind, ezüst hajjal, öregen.
„Jó élni”- mondják -, az új századforgásban,
s búcsúzó, szép arcuk arcunkon fölragyog.

MÁRTÍROK

Nincs dobpergés, sem lehajtott zászló,
csak
falhoz-odalökött
megkínzott testek,

szemben a kivégzőosztaggal;

kegyelmet nem kérnek, nem reszketnek,

még egy pillanat,
és csönd, füvek zöld némasága.

Nélkülük nem volnál az,
aki vagy;

rájuk emlékezz legelőbb,
kiket meggyilkoltak,
október sírjába
ledobtak.

Illusztráció: Okt. 23.