Sztojcsev Szvetoszláv: Illúzió (Hét vers)

Halom

viharos éjszaka
szakadatlanul esik
villámok csapódnak az útra
− elkéstünk −
valaki megbotlott,
arccal lefelé elterült a sárban
a többiek nem tudtak kitérni
szénné égett lelkek szállnak az égbe

Klón

az utca két oldalán
állsz
megbabonázva
…
egyedül
nem bírtad a terhet

A fanatikusok

a fanatikusok
soha nem nevetnek
halálosan komolyak
tiszta tekintetűek
derűsek
boldogok
mint a lelki szegények
övék a mennyek országa
a megbocsátás
miénk a Föld
a pokol
a hitetlen élet
a halál
és
létükre a magyarázat

Pánik

kérem,
itt bomlanak
a szépek
az épek
pánik esetén
házfalak mentén
osonnak el
csukott szemmel
néha nem jutnak
messzire
ott maradnak
arccal a falnak

Hallucináció

Júdás testét
lóbálja
a szél
mossa a zápor
él
elárult minket
a halál

Megtisztulás

először a testet
aztán az emlékeket
és a Káin-bélyeget
jeltelen sírba

Illúzió

belekapaszkodtam
egy füstkarikába
szállunk
mert csoda kell néha
szünet
ihlet
új élmény
elég
azt gondolni
nem minden illúzió

Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)