Anise Koltz: „Testem tollak borítják…”

***

Testem
tollak borítják

Karom
törött szárnyként lóg

Félek a sötétségtől –

Árnyékom a pokol
hírnöke

***

Nincs semmim sem –

Űrrel vagyok teli
mely tátong akár az égbolt

Ne szólítsatok

Valahányszor
elhangzik nevem
veszít
a súlyából

***

Ez a vers
talán nem is vers

Lét nélkül
létezik

Rétegről rétegre
halad előre
a láthatatlanban

Egy túlvilág
nyomában

***

Egy szó
jelentheti a világot
anélkül hogy a világ lenne

Csak jel
zönge

A szó nem világít meg
nem jelent semmit önmagában

A vers kelti életre

(A 2012-es Soleils chauves c. kötetből)

Fordította: Tillinger Gábor

Anise Koltz (1928–) Luxemburgi költő- és írónő, napjainkban a kortárs frankofón irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1957 óta publikál, eleinte német nyelven, majd a hetvenes évek közepétől majdnem kizárólag franciául. Számos irodalmi díjjal jutalmazták már, 2018-ban például elnyerte a Goncourt Akadémia költészeti életműdíját.

Illusztráció: Soleils chauves