Lauer Gábor: Két vers

ma nem

becsukja fülét,
nem jó, ahogy
visszaszámol a szív

szemek lehunyva,
az út így talán nem
pont ugyanoda

befogja orrát,
vajon érzi majd
a következőket?

kezek a zsebben,
ma nem rángatja
őket a holnap

reggel

ébrednek a csönd szétgurult gyöngyei
reped felettünk a fekete harang
én középen, mint az inga nyelve
körben a fények szülte hang

kattogni kezd a cseppfolyós idő
órákba zárva dobjuk közösbe
a horizont, mint rozoga lépcső
a felfutó reggel lihegi vörösre

Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele (2016)