Szabó Dárió: Álomcsapda (két vers)

Álomcsapda

Naivitás kel fel az égen, leveri
A Nap korongját.

Az égitestek közössége bársonyba
Bújtatja az éjszaka érintetlenségét, majd le-
Csippent belőle.

A kozmosz tetten éri születését, elő-
Feltételeket keres,
Porba hullik, porból lesz, porrá
Nem.

Sápadt gyermekként, de szürkeség nélkül
Szökkennek az üstökösök, hátukon
A bizonyosságokat viszik, zsebükből
A kikezdés szemerkél a világra.

Beszakadnak a dombtetők, darabjaik
Álomba hullnak.

Befejezetlen olvasás

Két csillag között fennálló távolság szerint a
hangok utánozhatatlanok. A kibelezett tér beszél odafent.
A kontinensek penészfoltok, a tengerek és
óceánok trehány piszkozatok dátum nélkül.
A Föld forgása által lejt az univerzum –
szabadesés,
elmosódás.

Szabó Dárió a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: Álomcsapda