Fazekas István: Szellemidézés a szégyenpadon

Utassy Józsefnek odaátra

Héj, Dzsó,
Te ott a rédicsi temetőben,
hallod-e hangomat,
mikor elhagyott városodban
vádlóim előtt állva
az elkurvultnak
elrendelt végzetet
cáfolom,
vagy úgy fekszel ott,
oly üresen,
mint akit
halálfogytiglanra
ítéltek?

Héj, Te,
megroppant csillagok
megroppant árvája,
pattanjon fel
porladó szemed,
rakd bele vissza
pupillád parazsát,
és lásd meg csillagtalan,
számkivetett sorsom!
Ébredj, mert eljött
a mi időnk,
hogy meggyóntassuk
árulóink arcát!

Nem hallod, Dzsó?
A sírodat rázom!
Kurjants egyet
az Igazságról!

Illusztráció: Utassy József sírja