Bertók László (1935-2020)

Műhelyünk, ha a földi lét elcsendesül – barátoktól búcsúzik. Rájuk „közös Napútságunkkal” emlékezünk.
Szöveget idézve vissza  és fel  a távozótól – meg ekként örökítjük.
Bertók Lászlótól, akivel a járvány előtt kamerás beszélgetést terveztünk a Ha mondom-rovatba, tíz évvel ezelőtt nálunk megjelent rímes haikuinak s egy tavalyi levélméltatásának közlésével búcsúzunk most.
Munkáit – módunk szerint – nem engedjük ezután se feledni. (A szerkesztőség)

„Nagyon köszönöm a Napút 2019/3., Ady-számát. Gratulálok hozzá! Sokoldalú, gazdag, s a különféle megközelítésekből, elemzésekből, véleményekből összeáll egy mai, izgalmas Ady-kép, amelyet jó lenne, ha sok-sok hívő és bíráló elolvasna… Aztán elővenné a költő verseit, hogy megbizonyosodjon, Ady él és élni fog.”

Bertók László

Háromkák a költészetről

Hogyha költészet,
a galaxisok is csak
fájó testrészek.

*

Gombot kötni rá,
eldugni a semmit az
árnyéka alá.

*

Ceruza? Papír?
Mit ér, ha a hóra a
rigó lába ír?

Illusztráció: „Háromkák” (fh. Raffaello)