Az egyes beteg szivárványos
arccal fekszik a vaságyon.
Fehéredik a fal, küllőket rajzol
a lámpa.
A láz nem szerelemtől nyílik.
Asszonya partvissal veri le a holdat.
Lehetne rosszabb.
A semmiből indul a szakíthatatlan
lánc, elmaradt ölelések, szájmaszk
gátolta csókok, szerelemfoltok.
Az éj sötét fala gátolja, hogy
halljam az egyes beteg ritkuló
lélegzetét. Kopik a tűz szeméből.
Reggelre végleg hazaér.
Illusztráció: vaságy
