Lajtos Nóra: Vágások

bevág

ajtócsapások
mentén szakad el a szál:
hosszú ölelés

kivág

ollórésnyire
nyitom a szívem neked:
kivágott pipacs

levág

útjaink hosszát
levágni nem érdemes:
titok a vége

felvág

erek szirmai
vörösben izzanak, ha
felvágják őket

megvág

fájdalmas a szó,
nyugszik egy idő után
szívtemetőben

elvág

Morta vágja el
megélt sorsunk fonalát
kiteljesedvén

átvág

széles mosollyal
csapjuk be magunkat, ha
elvakít a vég

rávág

vitafolyamban
hullámzik a gyors válasz:
szolidaritás

odavág

földhöz a tányért,
falhoz a szó-borsókat
odavetni kell?

szétvág

hajnalhasadtkor
száraz ágak csontjait
szétmetszi a tél

összevág

metélt szalmaszál:
szénaszagú nyárban élt
szecskavacsora

visszavág

arcpírral festett
indulatokat okoz
visszaütő szó

Illusztráció: Alma és kés (pixabay.com)