Taizs Gergő: Nyárvégi (Két vers)

nyárvégi

a horizontot akár kihűlt takarót magára húzza
a vöröslő nap kezet nyújtva lengedeznek az útra
behajló bugavirágok a nádassal körbenőtt bölcs
fűzfarecsegés a láperdő mítoszát szavatolja
egy vízimadár nyurga alakját röptében sziluetté
merevíti a forrongó napkorong ha jól odafigyelek
és egészen közel hajolok még a fűszálak serkenését
is hallhatom mert minden egyszerre történik hagyni
kell csak mikor a felhők gomolytaraja kigyullad
az enyhülést hozó est homálya alászáll a tájra
az észlelés elvékonyul azaz ameddig a szem ellát
csupán én maradok a mindenhol megbújó állandó
változás a csermelyként csörgedező örök idő

pamut harang

visszhang vagyok
fodros gyűrődés magam alatt
a belső tér hullámain
alig hallhatóvá rojtosodom

fellebben bennem a titok
utolsó feszes kondulásom
cérnaszál a szélben

foszlásom zéruspont
elvarratlanul gravitálok

beleszakadok a merevségbe

Taizs Gergő a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2019)