Albert-Lőrincz Márton: Két vers

(Rend)

Zoknit húzni a vérző lábra,
nadrágot darázs derekára,
öldöklő sziszifuszi munka,
szikla gurul lábadra vissza.

Gyászba borulnának a szirmok
között a méhek is, ha indok
nélkül megunná illatát
a hársfa, az eperfa, a platán.

Megállnék ott, a hegygerincen,
ahonnan látható a hely,
ahol születtem,
de mit látna a vándor, ki elment?

Ahol én születtem (otthon-idegenben),
nem néznek fel ott a kék-fekete égre,
ott folyvást hadak, seregek vonulnak,
a sziklák nem alá, az égre gurulnak.

(A doromb és a kiáramló levegő)

Konok rivaldafény:
dorombba bújik a szél,
megszólal, furcsa dal
zsong, sziszeg riadtan.

Nyakamon az erek
dagadnak, remegnek,
ahogy a levegő
áramlik kifelé…

A szívhang belever,
lup-dup, üt szertelen,
vers lábát törve el…

Köszönöm, szél komám,
csapkodj csak, verj pofán,
öntörvény vers jogán.

Albert-Lőrincz Márton a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Galina Trayanova fényképfelvétele (2019)