Kipke Ágnes: Sóvárgás sárkányra (Két vers)

Aki, ha

Olvasni vérfoltocskák ábráiban.
Megalkotni a testemben az arctalan teret, amelyben fölhiánylik.
Becézni tanulni a semmit, és
– nehezebb, mint a teremtés – nem képzelni el.
Legyen.

Sóvárgás sárkányra

Verena Rossbachernek

Ha lennél – és nemcsak idebenn.
Királylány-álmaim nyirkos csipkeszegélye,
a pikkelyesen lüktető, szégyenkező sötét.
Ha jönnél – széllel, lánggal, levéllel, süvöltő áprilissal,
az égen súlyos, fekete röpülés,
megolvadnak az üveggolyók.
Ha vinnél –
Egyszer láttalak is, két sűrű kört röpültél
a hideg torony angyalrácsos ablaka alatt.
Integettem. Nem láttál, azt hiszem.
De aztán még hetekig ölelt,
nyalogatott hüllőtüzed,
a zöld és vad, tűzzománcos, hideglelős lobogás.
Ha hinném –

Illusztráció: Tűzokádó sárkány (pixabay.com)