Botos Ferenc: BERDA ÉNEKEK

Egy derék malamutról

sorsodban osztozom én is, te derék malamut
bármily furcsán hangozzék is ez első szóra!
a zord telet javarészt összegombolyulva töltöd
vagy a kerítés kedvelt szegletében állsz
dolgos őrhelyeden: mégis a kavargó
hópelyhek bűvöletében együtt repülünk
távoli hegyek, erdők, Isten ölében ülő völgyek
tündéri világa felé, kölyökkorunk legkékebb
egének napja felé, mely reánk mindig
bőséges sugarakkal záporozott

Emlékező sorok

hegyek titokzatos szépségeket
ölelő karjaiban nyugszol öreg barátom
te kövérségedben kedves emlékű kamasz !
városok utcáin, Isten ölében ülő
hegyekben és völgyekben kóboroltunk
fáradhatatlanul egykor: most itt pihensz
Aquincum sugárzó romjai közelében, téged idéz
a soha nem felejtő fiatal emlékezet

Leánykökörcsin

leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátyladat megbontja a nap
megnyílsz, mint tündöklő leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, ámen

Tavaszi hérics

tavaszi héricsek, mezők, rétek angyalai, ti
arany tallérok a teremtés megújuló asztalán
télbe-romlott beteg lelkek örök gyógyítói, ámen

Fürtös gyöngyike

ó, fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója
hajnali szelek csókolják mélykék hullámokká
szirmaid, melyekben tündérek lába nyomát
őrzöd az idők kezdetétől, ámen

A szerző a 2015-ös Cédrus-pályázat egyik nyertese.

Illusztráció: Balázs János Kaposvári tájkép kutyás emberrel (1926)