Soós József: Merengő ég (Tizenegy magyar haiku)

NAGYMAMA

csillagot gyűjt az
égen. Ölébe hajtja
sugarát a Hold.

GÖCSEJI ŐSZ

Völgyekbe ködök
ülnek. Álmodni jár a
bükkösbe a csönd.

KÖDBE

merednek a fák.
Mint ezüstpapír, csillan
a fényben a hó.

KERING A HÓ

Lent a jéghátú
folyó, fönn a varjakkal
száll, kering a hó.

MERENGŐ ÉG

Merengő ég a
dombok felett, párából
felhőt gyűjtöget.

VÁR ANYÁM

Homlokán felhőz
a bánat. Mosolyát is
letette. Fáradt.

PSALMUS HUNGARICUS

Száll az ének, mit
vajúdtak ezredévek.
Zokog a lélek.

TARKÓN LŐTT VILÁG

Almaillatú
tisztaszobák.Damaszt-csend.
Tarkón lőtt világ.

HAJNAL

Árnyak fecsegnek.
Felesel velük a fény.
Lángol a Nap. Kél.

KÖRBEN

fal feketéllik.
Marad a vers: a lélek
vészkijárata.

IDŐT HITELBE

adjál Uram! Az
örökkévalóságból
majd megadom azt.

Illusztráció: qygjxz.com