Rumi Enikő: Ma (Két vers)

Őszi szonett

Hajnal. Vakító novemberi köd.
A csend kiszivárog az ablakomon.
Elindulok – nincs már, mi ideköt.
Otthagyom a várost, s ifjúkorom.

Mindig. Hisz egyre ígérsz és ígérsz,
várom váratlan kopogásodat,
és bár tudom, nem lesz, hogy utolérsz,
félek, betöröd ablakomat.

Máshol: az emlék még felriadhat
– otthonom a csend többé sose lesz.
Nosztalgia lettél, maradj magadnak,
csendháborító! Másnak se kellesz.

Végül, mint egy volt szerelmes, úgy kérsz
bebocsátást, s mi nem volt, az is elvész.

Ma

Ma légy szofisztikált.
Vedd vissza rég levett ruhád,
szádba az elharapott szót.
A megszegett kenyérből ma is jut,
etess meg valakit.
Hálódat régi szakadás köré szövöd,
és ugyanabból a folyóból
iszol, amelyikbe léptél. Meríts,
amíg van mit, a helyről,
ahonnan mindig.

Rumi Enikő a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Forró víz (pixabay.com)