Cselényi Béla: Az alkalmasak (Három vers)

iszonyat

elvesztésedkor
az egyik ismerősöd
gombászni hívott

az a gombászás
mint egy géz melyen átüt
valami piros

mint egy vérvétel
a nyári verőfényben
mint egy tébolyda

véred átütött
naplólapjaimon is
lombhullásiglan

özvegy jánosné

ma huszonkét éve
kavicsot gallyat adtál kezembe
a nyitott kórházablakon át
ma huszonkét éve volt vallomás
húsz éve
negyvenkét éve
megözvegyültél s olykor be-betértél
mardosó bánat elől az ispotályba
én meg megijedtem
mintha kötelességem lenne
feleségül vennem téged
hogy a pohár vizem alatt
örökké legyen terítő

az alkalmasak

isten lenéz
rendet teremtene
alkalmasak az angyalok
nem várják a tengert
nem várják a téli fenyőfát
nem tudnak várakozni
nem tudnak vágyakozni

Illusztráció: Légyölő galóca (pixabay.com)