Kondra Katalin: Apa

Tenyereden tartasz, belesimulok,
mint fészekből kihullt gyenge madár.
Felnézek rád, dörömböl a szívem,
nem tudom még, mi vár reám.
Nem mozdulok, hagyom, hogy megérints.
Engedem, döntsél a sorsom felett,
miközben a szívem mélyén érzem,
vigyázol rám és nagyon szeretsz.
Aztán felemelsz és gyengéd szóval biztatsz,
hogy tudok repülni s én elhiszem neked.
Megismertelek és nem tudnék már élni
soha-soha többé nélküled.

2018. június 17.

Kondra Katalin a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Madár (pixabay.com)