Németh Erzsébet: Ciklustöredék

1.

Mintha menád lennék,
te holt Dionüszosz,
mementóként
dermedten ülsz ott
a fogyó Hold
alsó csücskében,
nyitott tenyered
akár sorsomé lenne…

Honnét arcomon az ütésnyomok?

2.

Kár volt ily gyorsan
elégetnünk egymást.
A büntetés nem marad el…
Mert bűn, hogy sugarad
nem tudja kinyitni többé
szendergő szirmaim –

Vezekelj!

3.

Játék volt csupán.
– szimultán –
te szultán?
én se Seherezádé…
(Mindketten másé)
vágyvihar
villámcikkanásai.

4.

Fehér-gyolcs-szavaidba
rejtett sebem felszakadt.
Kilencedet hasítottam
magamból,
felemet se kérted.
Összekuszálódott semmit
bogozok…

Ajkamon is
gubancos az ének.

5.

Gyönyörülj hozzám!
Könyörögj értem!
Akaródj álmot! –
Kéretlen kérem.
Túljutok addig,
eljutva végleg – – –

Gyönyörülj hozzám!
Kéretlen kérlek.

Ámenedj!

6.

Távolodj közelebb,
dobálj
durva kövekkel…
gyöngyökké válnak
mire testemig érnek –

Angyalodok!

Illusztráció: Aknay János Angyali üdvözlet c. festménye (2014)