Habos László: Két vers

Várj meg!

Kiesett már
remegő kezemből
a görbe bot,
s elhagytam
nehéz léptű talpamról
az elnyűtt sarut,
csupán egy foltozott tarisznya
himbálódzik még
felsajgó vállamon,
már csak én vagyok,
s ami a tarisznyában maradt:
utolsó vacsorám kenyeréből
néhány morzsa
éhes madaraknak,
s bennrekedt illata
a régen elfolyt bornak
bús gondolatokra,
és egy rozsdás szeg…

Ó, te,
Golgotára igyekvő,
kérlek, várj meg!

Ha csendes eső esik

Egyszer szóltál,
de hangod belehalkult
nehéz lélegzésembe.
Azóta összetartozunk,
miként árvaságom
és a macskaköves út,
ha csendes eső esik,
vágyad vágyamat keresztezi.

Habos László a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Macskaköves út és padok (pixabay.com)