Császár Viktória: Füst és fájdalom

Füst és fájdalom –
ez csikarja mellkasom.
Csillagköntösöm, s
tüskés álarcom felkapom,
beleborulok a
vaksötét éjbe,
könnyeimnek sós tengerébe.

Füst és fájdalom –
ez uralja nappalom.
Száraz kenyérrel teríti
legdíszesebb asztalom.
Álomvilágban csillog
napjaimnak fénye,
egyetlen, pávatollú éke.

Füst és fájdalom –
ugyanúgy megszokom,
akár a dohányfüst
mardosó ízét,
összetört szívnek
homályos, elborult,
néma tükörképét.

Füst és fájdalom –
magát őrlő malom.
Kegyetlen hang fut
a malomkerékbe,
egy szót suttog
lassan, szenderegve –
„elfeledve”.

Császár Viktória a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Égő mező (pixabay.com)