Saitos Lajos: Fintor

 

Ötven év aforizmáiból (részletek, 2.)

 

Mit nekem örökkévalóság – mondja a tiszavirág.

*

A helytállás némelyek szemében a maradiság szinonimája.

*

Akinek van igaz barátja, annak két lelke van.

*

Fájdalmasabb a bűnt elhallgatni, mint az igazságot kimondani.

*

Ha van feltámadás, a remény támad fel utoljára.

*

Az álhírnek ára, az igaz hírnek értéke van.

*

Barátaid kicsinyesek, csak az ellenségeid lehetnek veled szemben nagyvonalúak.

*

Fiataloké a jövő – és még a múltunkat is rájuk testáljuk.

*

Pénz pénzt fial; láttam a kicsinyeit – az apraját.

*

Kéz és láb: végtagok, de a szárny – akarat.

*

A gyógyulás az egészség lappangási ideje.

*

Az emberi faj nem állt meg a törzsfejlődésben; először a farkát veszítette el, most meg a gerincét.

*

Arra, hogy a sorok közt is tudj olvasni, nem az iskola, hanem az élet tanít meg.

*

Ahány ház, annyi szokatlanság.

*

A tisztesség fél egészség.

*

A legjobb védekezés, ha el sem követed.

*

A tehetségtelen politikusok többé-kevésbé pályatévesztett bűnözők.

*

Akit némaságra ítéltek, átkozódik; aki önként vállalja a némaságot: imádkozik.

*

A hal nem sok vizet zavar – szárazon.

*

Ma már a képmutatás is okos-telefonnal történik.

*

Alkoholista az a beteg, aki többet iszik az orvosánál.

*

Filozófia – a tévedés művészete.

*

Az a baj, hogy egyre kevesebben vállalják a nyereségvágyból elkövetett munkát.

*

A legnagyobb kételkedők lettek a legnagyobb hitvallók.

*

Az ember elhányja fogait – így szabadítja meg Isten a végső fogcsikorgatástól…

*

A legmélyén még a meszesgödör is fekete.

*

Ma már nem kell a világ végére mennünk, eljön az elénk mihamarább…

*

Polihisztor. A kérdést sem várja meg; mindenre van válasza.

*

A teremtéskor csak jelen és jövő idő volt… A múlt épp hogy csak elkezdődött.

 

Illusztráció: Noteszfüzetek (pixabay.com)