Basa Viktor: Nyári kert

1
veszteségeink csak néznek némán

és mindannyian
megszédült méhek vagyunk

cikázunk, mint az őrült
amíg a szívünk bírja

végül egy kialvó délutánba süppedünk

2
az erősek szárnya gyönge
átröpülni

vergődünk
a teremtés siratófalán

csupán az emlékezés van
mi átlát
                az ősi téglákon

a törvény az, hogy nem mehetünk
többé oda
                át

3
mindannyian
tébolyult méhek vagyunk

szemközt az elveszített
nyári kerttel

az ablaküvegen

Illusztráció: Virágport gyűjtő méh (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2014)