Csejtei Anikó fotóival
Az előző részt ld.: ⇒https://staging.naputonline.cluster.itsquad.hu/2025/11/02/juhasz-aniko-halal-halott-agonia-versciklus-i/
*
Lépcsősor, zárókő
Van, hogy tovább már
nem gondolnánk azt,
ami van;
a borzalom
bennünk teljessé vált,
nincs hiány, mi
kitöltésre várna,
olyan, akár a
begombolt
ágyneműhuzat,
több véres paplannak
abban nincs helye.
*
Fegyver és fegyelem…
Fegyver és fegyelem,
ez sokszor két
kontrasztos elem,
a fegyver nem fegyelmezi
önmagát,
az áldozathoz jutva
kihasználja a
réseket is,
így vagy úgy működik,
halottat termel – sokat.
*
Hírek és madarak
Hírek jöttek, madarak
fogták szárnyuk alá
őket, s az utak felett
engedték
szabadon.
Az utakon az emberekre
rárepültek,
ha valahol akasztottak,
nekik feketéjüket
adták oda;
aztán persze másutt is
elhíresültek,
a hírek később változni
kezdtek,
feketéjükről
azt mondták:
fehér.
De tiszta hó velük
nem jött, csak a
fekete, az a
salakos.
*
A gondolat útjai
Gondolatban volt gyilkos,
de azt megismételte
unos-untalan,
amikor végzett,
tekert egyet a
mandzsettagombon;
anyja még rózsafüzért
morzsolgatott,
s megbánta talán
azt is, amit
elkövetni nem akart,
amiben
vétlensége
kikezdhetetlen volt;
zokogott, ha
ravatalt látott a
temetőben,
s odaképzelte
leendő halála
körülményeit.
*
Szobor, máslét
A szoborba lépett át…
lassan ment, a lába
vitte, nem
gondolkodott,
s érezte, bőre
merevvé válik,
az érzés ott,
helyben ver gyökeret,
s fogva tartja
jó sokáig;
szoborszemével
nézett aztán,
nézte a tengert,
annak ruganyos hullámait,
de lábának merevségét
oldani nem tudta,
a parton megállt,
szobormennyországot
már nem kívánt
magának.
*
Halottá válás
Halottá akart lenni,
de az elején kezdeni
ezt is, hogy
klasszikus legyen a
rémregény,
időfolyása lineáris,
hegyi utakon
kaptató, majd
mind fentebbre törő;
az égnek barlangjához
érve akarta látni,
milyen a
csorba vizű
tó,
milyenek az
őt örökkön övezni
akaró sziklafalak,
lelkét is vitte
magával;
félúton volt, felhője
sűrűsödő gömb,
benne a régi
dolgok még
rajzanak,
a halál is
formálódik már,
tömörebbnek látszik.
