*
1.
az alvászavar konverziója
rendhagyó eset volt, vagy este –
a szél átfújt minket –
kasul és keresztbe,
az emlékezet amerre kaptatott:
felénk fordult egy kastély, a behunyt ablakok –
„amott az irodám!”
utóbb a Tabán,
előbb a Várdomb –
az április zöld lobogású bársony –
belélegeztelek
szabályos ütemre:
kérdéseid, történeted
a folytonos nyomástól kitágult az este,
betöltött a majorban minden szegletet
majd a levegőtlen éjben
fuldokoltam, féltem,
hogy elveszítelek
*
2.
mikor szeretni készülődöm
nyári kosztümben szállsz fölöttem,
míg én az est leplén, a földön
gyűrötten fekszem, és gyötörten
megint szeretni készülődöm
gondokat kódoló tavaszban
mit rejtjeleztünk, mind előjön –
izzad az ég, lángol a paplan,
mikor szeretni készülődöm
az éj szétszabdalt szövetében
várom, hogy már egymásba öltsön
minket a reggel, mikor éppen
megint szeretni készülődöm
*
3.
megint a hegy, a völgy, a tenger
(metaadatok két fényképhez)
mind, ami domborodik,
sziget, emelvény,
épület, erdő –
kapaszkodó szememnek:
ne magamba leselkedjek
lehetnél a völgy felett
minden pont, föld:
a környezet
s lehetnék hegycsúcsod,
lejtőid alatt
sodrástól tompuló,
visszhangos szavak
vagy lehetnénk mégis mi ketten –
együtt, mint egy
elmúlt messze tengerekben
elvesző s megtalált tekintet
*
4.
holdciklus
lebegő billentyűn elbabrált üzenet,
elsírt – elsietett
tehozzád hajítva,
tehozzád taszajtva
kapkodok magamhoz,
kapkodlak magamba
elfogysz majd, mint a hold –
elmorzsol pár hét alatt
e bélpoklos szerelem
az éj tápláléka vagy
*
5.
vég
nem mondod el, hogy mennyit érek –
hegyi ösvényeken botladozva,
combomban sajgó, boldog léptek –
kiteszed szívem a Tajgetoszra
*
*
Illusztráció: Szentmiklóssy M. S.
